a teljesség
igénye nélkül jöjjön az emúlt pár hetem.
Szóval volt otthon 2,5-3 napom. Próbáltam mindent elintézni, mindenkivel találkozni. Hát nem sikerült. Kicsimanókámat jól megszeretgettem, hiányzik nagyooon. Fogorvos kimaradt, az egyik, mivel épp nyaralásban volt. Szaladgáltam mindenhova, mindenkihez. Pakolásztam, válogattam, kapcsolatottartottam. Telepakoltam a bőröndöt, meg táskát, meg még táskát, meg pluszba még... :-) Így is hagytam otthon cuccokat, amik kellettek volna. Pénteken dél körülre volt megbeszélve az indulás, de 11re volt még időpontom a helyi vízműhöz, alkudozni. Átkértem 2re az indulást. Hát még akkorra sem készültem el, épphogy megvárt a munkatársam, aki kihozott. Következett 10-12órányi autózás, miközben nem kellett volna elaludnom, hogy legyek ébren a sofőr mellett, mivel most csak mi ketten mentünk. Asszem Salzburg előtt kimaradt 10perc, éberkóma. Hajnali 2re értünk ki, még felcuccoltunk a szobába, aztán alvás.
Szombaton reggel 7kor már kezdtem is a melóban. Egy külföldi csaj mellé lettem beosztva, betanulás. Minden németül. Végülis megértem, csak még kifejezni nem tudom olyan jól magam. De alakul majd ez is. Hétfőn volt szabadnapunk, hogy a szükséges engedélyeket, papírokat elintézzük. Szakadt a hó. Volt egy jó kis majdnem-balesetünk. Megpördültünk 2x, át a szembesávba, mellettem a szalagkorlát alatta 3méter, másik oldalon a hegy. Megoldotta a sofőrünk. Szerencsére ez nem a szerpentinnek azon a részén volt, ahol se korlát, és nem 3m a szakadék alattunk. Jah, nekem nem volt biztonsági övem, kitámaszt kézzel lábbal, és imádkozik. Sosem volt még ilyen élményem, nem is szeretnék többet.
Munka: szobalány vagyok egy hotelben. 2000méter magasan. Ez azért fontos, mert totál ki vagyok száradva, padlón a vérnyomásom. A kezeim szétszálltak. Az ujjhegyeimen szétnyílt a bőr, hosszában, meg mindenhol sebesedek, anyuék küldtek ki krémet, ami remélhetőleg használ rá, és bele lehet kenni a nyílt sebekbe is. :-S Ezért nyüglődtem a posztírással is, mert iszonyat fájdalmas így gépelni. De túlélem, ez van. Innom kellene sokat, többet, de napközben se időm, se lehetőségem nincs rá, este meg csak vedelünk. Jaaa, háát M. bnőmmel közös szobába kerültünk, sőt egy ágyba. ;-)
Munka után várjuk a vacsoraidőt, megyünk kajálni. (kb.fél6-7között) Aztán eddig 2-3x jutottunk el sétálni kicsit a faluban, meg a hóban a környéken. (jah, esik, egyfolytában) A másik szabad napunkon lementünk boltba a szomszéd városba busszal, de eddig ennyit a környék felfedezéséről, és a programokról. Este meg fürdés, laptop, alvás. (9körül már kész vagyunk)
Hmmm, mi van még? Nem sok minden, de igyekszem ezentúl rendszeresen írni. :-) Vagyis van, a 9óra folyamatos talponlét, és ma pl. rohanás és fizikai munka ellenére esténkét rángatózik a lábam, meg pár napja "zizeg" a fejem. Ki kell gyorsan találjak rá vmit, mert ez így nem állapot. Egyelőre ennyit.
