ajajajajaj
azt hittem nem lesz rosszabb, de. De de. ÚÚúúúútálom, hogy most csak panaszkodni fogok.
Sztori 1. rész: Családi életünk zajlik, lesz egy szívkatéterezés és lehet van vmi agyi vérrög. (szüleimnél, és én aggódok, nem kicsit, és MIÉRT?!)
Sztori 2. rész: Udvarban is zajlik, hogy csesszék meg. Itt legalább kicsit be kellene mutatni az udvart. Szomszédékkal már 1évvel ezelőtt is blogot, de minimum telenovellát akartunk írni belőle. Belvárosi régifajta udvar, 18 lakással. Ebben vannak önkormányzati lakások is. A lakások előtti kis udvarrészt van aki lekerítette, van aki nem, és van a nagyobbrész, ahol kocsival be lehet hajtani, parkolni, meg ami néhol füves. Ez a mindenkié, de senkié tipikus esete. Vagyis inkább az osztatlan közös, amikor kell vmit csinálni, akkor meg ahhoz tartozik, aki előtt van. Nem felhőtlen a dolog. A lakók: vannak az értelmesebbek/értelmiségiek, a barátok, van aki azt hiszi már a barátod is, azért mert egy udvarban laktok, vannak nagymagyarék, velük szemben egy cigánycsalád (nah, a poén, hogy velük nincs gond), van a buzipár(akik ellopták karácsony este az üveg dohányzóasztalomat), van az üvöltözőszsíroshajú, az egyetemisták, az éjszakában dolgozók, az idősebbek, öreganyánk(aki a költözés közben már közölte, hogy az udvar nem autópálya és nem parkolóház, utána szimplán csak szajházott, pedig Apukámon kívül senki nem járt hozzám), szomszédbácsi, aki mindig tud beszélni, a boltosok, a szellemileg kicsit lemaradt, és még mások. Jah, és 7kutya, vadászgörények, plusz 5 macska. A mostani történet főszereplője leszek én (aki otthon sem volt), azthiszihogybarátokvagyunk és rokonai, öreganyánk. A rokonok jöttek vidékről, fiatal párocska, ők nem aludnának benn, hoztak sátrat. Mivel kocsival jöttek, ott előttük nincs már hely. Mivel én lakok leghátul hátrajöttek megkérdezni velem szemben leverhetik-e. Persze, nem zavar, meg megyek is el otthonról éjszakára. Reggel hívnak a barátok, hogy kiengedték MókaMiklósAladárt a lakásból, de sztori volt, mert itt voltak a rendőrök. Oké. Este megyek haza, mindenki mesél. Az összerakott történet: vasárnap reggel 8kor öreganyánk kihívta RÁM a rendőröket a sátor miatt. Bementek hozzám a kisudvarba, ott tanácskoztak, szólítgattak, kerestek, mikor nem jöttem elő (mivel nem aludtam otthon), akkor mentek csak oda a sátorhoz, hogy az illegálisbevándorlósátrazókat elővegyék. Ők (a rokonok) közölték, hogy rokonok, és tőlem kaptak engedélyt sátrazni, ekkor a rendőrök előrementek, felkeltették azthiszihogybarátokvagyunk-ot, hogy igazolja magát, meg a rokonokat. De nem voltak hajlandók megmondani ki tette a fel/bejelentést. Szomszédbácsim látta kivel jöttek hátra, onnan tudjuk, ki is volt. Mert ez nem sátrazóhely-kemping, és különbenis miért állt be az autó az udvarra. Rendőrök dolgavégezetten el. Nekem meg robban szét az agyam, mert mi a fasz köze van hozzá, hogy mit csinálok?! Nem elég, hogy kifigyeli, hogy mikor megyek el otthonról és hátrajár lopni a gyümölcsöt, és rendezkedni az ÉN dolgaim között, még így szórakoztat is. Vááááááááááááááááááá.
Sztori 3. rész: én is zajlok, lassan, tegnap napközben 80/58/75 volt a vérnyomásom/pulzus. Estére (sztori 1 és 2 után) lett 90/65/75. És nagyon nem vagyok a toppon.
Sztori 4. rész: ez a legfrissebb, a melóhelyi. Nemrég derült ki, hogy felejtsem el a visszamenőleges szerződést (nem miattam lett volna visszamenőleg, én időben elkezdtem), sőt még az aug.1.-it is, mert nem lesz meg addigra, ergo nem kapok fizetést erre a hónapra!!! Vazzzzeeee. Kajajegy már nem jött ugye, gondoltam csak kihúzom valahogy fizetésig, de nem. Jah, hogy albérletet miből fogok fizetni?! És a szép, hogy jövő7en kell mennem a támogatásom miatt a hivatalba, de oda kellene vinnem a szerződésem. Ha most emiatt nem kapom meg, az lesz a fasza.
Jah, és csakazértis túlélem és megoldom és kapja be mindeki!
