mint a vándorcigányok
úgy éltem 3napig. És elég is lett belőle egy időre. Ha pasi lennék, egyszerűbb lenne, nem kellet volna egy sporttáskányi cucc, és még élvezhettem is VOLNA a helyzetet.
Nulladik nap: (mint a szigeten, ahol sosem jártam) már gyanús volt, hogy nem lesz egyszerű a történet, de akkor még bizakodtunk.
Első nap: szerencsém volt, tesóm ment autóval, így csak beültem mellé. Már út közben alakult a nap, mert M. barátnőm, akihez mentem, közölte, hogy valószínű éjszakáig melózik, és nincs lehetősége nekem odaadni a lakáskulcsot. Szóval oldjam meg. Nem is lett volna gond, pasis program volt betervezve a délutánra-estére. De addig is el kellett töltenem az időt. Keletinél kiszálltam, tesóm ment okosodni. Utazó-sporttáskát a csomagmegörzőbe leadtam, aztán hajrá. Az megvan, amikor egy száz éve nem látott ismerőst látsz meg a Burger Kingben, röngtön duplán?! (merthogy ikrek) Volt plázázás, meg minden, mielőtt indultam a csomagért még zsebrevágtam a visszajárót, meg két metrójegyet. Séta vissza, csomagmegörzős papírka keres. Keres, keres, keres. Üres a zsebem. Amiben kellett volna lennie a cetlinek, a lóvénak, meg a jegyeknek. Mondom nincs meg a cetli. Akkor gáz van. Oké, el tudom mondani, mi van a csomagban, csak sietnék. Ááááh, nem olyan egyszerű az. Jegyzőkönyv, csomagtartalomfelsorolás, személyi, lakcímkártya és még 2.000 Ft. díj ellenében fogom megkapni a cuccom. Anyátok neketek hogy van?! Kérdem, hogy akkor ilyenkor, ha utánam beesik a zsebes a cetlimmel, akkor mit csinálnak? Hát nem adnak neki semmit, mert már én elvittem. Ezt idáig még értem is, de akkor vmit nem cselekednek még ezen kívül. Ők? Nem. Éljen. Szerencsére "csak" 2-3ezer Ft. volt abban a zsebemben, ki tudtam fizetni a sarcot. Délután pasis program. Jóóóóó fajta program. Asszem 4:3 lett a meccs eredménye. De nem a mennyiség a fontos, hanem az élmény. Az meg megint csak volt. :-D Nulladik napon én még kiposztoltam egyik közösségi portálon, hogy szállást és társaságot keresek, erre jelentkezett egy srác, hogy szívesen lát. És rámírt este is, hogy hogy alakul, lesz-e hova mennem. Mikor írtam, hogy igen, akkor meg borozni invitált. Leráztam.
Második nap: Hajnalban írt M., hogy hazamehetett, de reggel 7kor már megy is vissza, mi 8kor keltünk, szóval lekéstem a csatlakozást. Mivel emberke melózni ment, így én a sporttáskámmal bevetettem magam egy Burger Kingbe. (nem, ez itt nem a reklám helye) Reggeliztem, aztán lejelentkeztem az itthoniaknak, meg próbáltam kideríteni, hogy az Örs vezér téri IKEA csomagmegőrzője mekkora. Első körben, hogy van-e, aztán hogy mekkora. De nekem valahogy nagyon kicsinek tűnt az a méret, szóval ültem a fekemen. Tesóm előkerült, vele elmentünk, cucc addig a kocsiban figyelt. Gyosan végigrohanós volt, mert suliba ment utána, de így is költekeztem azért. Búcsú. Metrók. Ebéd a WestEnd-ben. Ott normális ruhatár-csomagmegörző. Téblábolás, boltolás. M. még nem látja az estét, valószínű még mindig melózni fog. Közben egyik-másik program lemond, újraszervez, alakul. Lett volna még ismerős, akivel kellett volna találkozni. Kaptam vacsorameghívást rég nem látott kedves ismerőstől is. De erre az estére már egy héttel korábban be volt szervezve egy csajos program U-val. Szóval telefonok, micsinálok, merre vagyok, mert a barátai ott laknak a WE mellett, mi lenne, ha átmennék hozzájuk. Oké. Cucc összeszed, én áttrappolok. Srác szimpatikus. Beszélgetünk. Kérdi mit kérek? Mit? Hát egy kispárnát! (és nem poénnak szántam) Betoppan másik srác, akivel már neten beszélgettem korábban. Főzőcskézés, borozás. (én még mindig nem iszom alkoholt) Egy idő után U. is befutott. Közben telefon itthoni szomszédomtól, (csajszi) aki épp szintén a városban volt, hogy este nem-e akarok-e vele aludni-e, mert akihez ment az lelép, és ő egyedül lesz a lakásban a babával. Este elindultunk koncertre, de előtte még beugrottunk egy sörözőbe. Koncertre már nem mentünk. Vissza a srácokhoz a cuccomért, aztán villanyossal már nem tom hova, ahova jött egy újabb barát, aki hazavitt minket kocsival U-hoz. Ott dumálás, röhögés, hajnali kettőig filmnézés. Jah, eddigre már dögfáradt voltam. Mondtam is U-nak, hogy pont nem ezt az oldalamat kellene így elsőre mutogatni a srácoknak. Alvás.
Harmadik nap: délelőtt M. előkerült, hazazavarták aludni, ő meg ugye engem akart. Dél körül kiraktak a városban, M-el találka. Gyönyörű napsütés. Tesómmal is találka, mert a kocsiban volt cucc, amit M-nek vittem fel. Közben hazaút szervezése. Itt már erősen nem voltam jól. Fáááradt voltam, meg éhes, meg szomjas, meg nyűgös. Kiderült van még egy kis időnk. Hazarohanás, lepakolás, vonatra rohanás. Ott egymás megkeresése babásékkal. Helyek elfoglalása. És irány haza. Nah, a MÁV-nak hála, ez nem volt ilyen egyszerű. Kértünk 4db helyjegyet, olyan asztalka köré, hogy le lehessen pakolni a baba dolgait, meg a cuccok is normálisan elférjenek. Vajon hova szólt a 4db helyjegy?! Hát tuti nem oda. De még csak nemis egymás mellé vagy mögé. Elcuccolunk, kifogtunk egy paraszt nőcit szomszédnak, aztán végre indulás. Itthon már vártek az állatkák, pakolászás, és alvás.
+1edik nap: alvás, alvás, alvás, aztán meló késődélutánig.
És a felét kifelejtettem. Szerintem.
