anyád hogy van?!
Az a baj, hogy több, mint egy hete érik bennem ez a poszt, és most nem vagyok kellőképpen felcseszve hozzá agyilag, hogy hitelesen át tudjam adni. De most van időm leírni. Szóval. (jah, ennek a Good samaritan poszt az előzménye)
Az a lényeg, hogy nekem nagyon hiányzik az az összeg, ami épp nem nálam, hanem A.-nál van. Vagyis nincs, de én neki adtam. És ezt fel is emlegettem.
Jah, de nemis ez miatt akadtam ki, hanem... Tovább.
Még a hosszú hétvégén hívott A., hogy mikor tudunk találkozni. Mondtam, neki, hogy hogy érek rá, és rákérdeztem, hogy mi is az apropó. Meg még bonyolította azzal, hogy akkor most ugye otthon vagyok, mert akkor ő arra jönne, de én menjek már ki elé, és különbenis az anyját viszi, és váááá. Az lett a sztoriból, hogy akkor kellene neki pénz. (vazzeee!!!!) Pénz az általa a héten kifizetett telefonszámlára (amiben benne van az övé, egy barátunké, meg az enyém). Mert hogy a lóvé, amiből fizette az családi pénz volt, és most nincs mit enni. Hát ki nem xarja le?! Nálam meg lassan kikapcsolják az áramot meg a gázt, az érdekli őt vagy a családját?! Akkor miről beszélünk. És elkezdett alkudozni velem, hogy akkor csak x ezer Ft.-ot adjak, és akkor én is jól járok, mert akkor annyiért letudjuk a dolgot. Én jól járok?! Mikor már így is nekem tartozik egy éve!! És még én adjak pénzt?! Kiakadtam, nem kicsit. És akkor itt megemlegettem neki a gépet, amire én szemet vetettem, hogy azt akkor beszámolom 12ért. Hogy értem, hogy beszámolom? Hát mondom, nem úgy hogy pénzt adok érte, nyugi. Hanem, hogy annyival kevesebb lesz a tartozásod. Akkor már nem is volt érdekes a történet, sőt kiderült, hogy közben a gép már anyukáé lett, és így jártam. (kölcsönkértem 4napra, +majd a külföldi utamra már korábban) Mondom, ha te így, akkor lehet hozni magaddal legközelebb pluszban még egy ezrest, mert annyi volt az elem, amit vettem hozzá, hogy tudjam használni majd, és nekem itthon máshoz nem kell. Ha már rágjuk a xart, akkor tegyük nagyon.
3napig ugye nem voltam itton, de már előtte közöltem, hogy mire hazaérek kell nekem a pénz. Persze, hogy nem lett. Sőt megint előjött a telefonszámlás történettel. És akkor végképp elvesztettem a türelmem. Mondtam, hogy NEM ÉRDEKEL, hogy ki mit nem eszik, vagy csinál, az az én pénzem és nekem kell, MOST. (sőt már egy éve) És akkor lehet bunkónak gondolni, nem izgat. És újabb határidőnek a most pénteket szabtam. Ő erre most mit mondjon. Mondani semmit nem kell, cselekedj, és add a pénzt. Hát majd, ha ezt vagy azt el tud adni akkor abból ugye tudom, hogy kapok. Tőlem sem kérdezi meg az EON, hogy van-e, hanem fizetnem KELL.
Kész vagyok.
Pedig már csak 11 nap, és indulok külföldre, és qvára nem ezen kellene agyalnom, tegnap este is 200as pulzusom volt miatta.
