parahegyek
fájok és félek, és gyomorgörcs és agyalás és rettegés. Begyulladt az inyem és reggel bizony orvoshoz kell menni.
A történet ennél régebbre nyúlik vissza. Nagyon régre, gyerekkoromba.
Néhányszor elmeséltem már ezt az élményemet, de leírni még soha. Meglátjuk, megy-e.
Az úgy kezdődött, hogy soha nem féltem igazán semmitől, voltam többször beteg, de semmi gond nem volt. Hanem egyszer úgy alakult, hogy osztálykirándulás előtt 3nappal kaptam tüszös mandulagyulladást, és mindenképp menni akartam, így a háziorvosom a szokásos bogyók helyett a lórugásnyi cuccot injekcióban adta be. Nem is volt gond, kaptam másnap is, és a kirándulás előtti nap szombatra esett, nincs rendelés, a gyerekklinikára kellett bemenni, hogy beadják. Mivel a város szélén lakunk, apuval mentünk kocsival, de a rendelőbe én már csak egyedül. Még beszélgettem is a dokikkal. Néztem ahogy megtölti a fecskendőt, és néztem, ahogy a combomba szúrja. És itt jött a vég. Elkezdtem hallani egy iszonyat rossz hangot, és rángatóztam, és nem tudtam uralkodni a saját testemen, és 3D-ben láttam, mintha dőlne rám a szekrény, és káosz. Megpróbáltak lefektetni, lefogni, egy idő után elmúlt. Azonnal vittek át a kórházi osztályra, benntartottak 4-5napig, vizsgáltak minden irányból. A jó hír az volt, hogy nem vagyok epilepsziás. (vazzzze, én végig eszméletemnél voltam!!!) De hogy ez a roham mitől volt, soha nem derült ki. Csak a bizonytalanság maradt. Hogy nem én uralom a testem. Hogy nem vagyok biztonságban saját magamban. Évekig nem érhetett senki "oda" a combomhoz. Én sem. Nem tudtam feldolgozni ezt az élményt, nem tudom elengedni. És azóta is rettegek, hogy bármikor megismétlődhet. Bármikor-bárhol. És innen eredt a későbbi pánikbetegségem, ami a bizonytalan helyzetek miatt jött elő. Azóta nem tudok dokihoz menni, tűnek meg még a 10km-es körzetébe sem. (fogalmam sincs pl. hogy hogyan fogok szülni) Ha mégis nagyon kell, akkor általában apukám, aki elkísér, és tartja bennem a lelket.
Elfáradtam. Nagyon mélyen van ez bennem, és iszonyat nehéz szembenéznem saját magammal.
