mint egy kiadós szeretkezés
annyira hiányzott már nekem a mozgás, és annyira jól is esett. Ugyanis engedélyeztem magamnak egy "görbe" délutánt. Az augusztus eleji baleset óta nem csinálhattam semmit,és ha lehetett volna is, sajnos a bokám nem bírná, de most anniyra eldurrant az agyam, hogy menni kellett. E.-t rángattam el magammal, 1 órára squasholni. Hónapok óta ez volt az első alkalom, hogy nem otthon üldögéltem, és hogy végre mozoghattam is! Iszonyat jóóó volt!!! Akarom! Még! Sokszor! Sajnos a tánc, és a futás még mindig nem megy, ez is inkább az ütésekről szólt, nem a rohangálásról, az még sajnos nem megy. És rádöbbentem, hogy kénytelen leszek meglepni magam egy bokarögzítővel, egy normálissal, mert ez a gumis cucc kevés a sporthoz. Jah, és fáj mindenem... de nagyon jólesően fáj. :-)
