crash, boom, bang...
Szerencsére nem velem történt, de a családban. És nagyon nem vagyok még túl rajta,pedig igazából ott sem voltam, csak utólag árulták el nekem, és szerencsére komoly sérülés nincs, az autó viszont totálkáros lett. És persze, hogy tipikusan az sérül, aki nem a hibás... Sz*r egy világ ez, főleg mikor így közel jön hozzám. Aggódok, és nem kicsit. Az egészségükért is, meg az anyagiak miatt is. Nem elég, hogy nekem mekkora mínusz van épp a hátam mögött, és ők próbáltak eddig is erejükön felül segíteni, erre most jött ez. És nekem kellene, én szeretnék most nekik segíteni, de nem tudok. És ez hihetetlenül szutyok érzés. (meg a kilátástalanság is az, de lassan megszokom)
És tegnap óta egyébként is bújós, ölelgetős kedvem van, csak épp nincs kihez-kivel. Szingli pasik ilyenkor hol vagytok?!
