bele kellene ülni
a jóba. De most szó szerint is. +18 következik.
(Olyan képet nem találtam hírtelen, ez állt legközelebb hozzá.)
Mert most csak az emlékekből és a vágyakból élünk.
Amikor már csak arra tudsz gondolni, hogy érezd, hogy betöltsön, hogy benned lüktessen, robbanjon. Akkor odaül a támla elé, te meg vele szemben, beleereszkedsz, térdelve. És minden a helyére kerül. Lehet kapaszkodni a támlába, vállába, beletúrni a hajába, hátrahajolva pont elérni, kőrözni a nyelveddel a nyakán, fülén, miközben ő is aktívkodhat, popsi a kézben, bimbók és ajkak találkoznak, lehet fülbe súgdosni, csókot lopni, szembenézni és finoman irányítani, a ritmust, a mélységet, és csak élvezni, élvezni...
De már mikor?! ;-)