"...Csak az halt meg mindörökre,Amit benned én vesztettem. ..."Vajda János: Szerelem átka

vagyok. Csak azt nem tudom, ezen miért csodálkozom...És ráadásul nem is az ember(ek)ben, hanem magamban. Hiszen tud(hat)tam, érez(het)tem (volna), és mégis, bíztam, hittem, reméltem, adtam, kaptam, éreztem, éltem és csalódtam. Van ez így. Nem másban, magamban. Hogy még mindig…