sok kicsi
sokra megy alapon jöjjön az elmúlt kb. egy hét.
Hegyek völgyek között zakatol a vonat... jó egy hete egyik este cset egy régebbi csaj ismerőssel. Már egy ideje terveztem, hogy ráírok. Most a ráköszönésem utáni első mondata az, volt hogy a téli szezonra nem akarok-e kimenni hozzájuk. Melózni. A külföldre. Mert lenne hely. És neki nagyon bejött, tényleg jó a hely, a pénz, minden. Csak épp a másik nyelvre kellene réfeküdni hozzá. Akkor most legyen az. Végülis ez reálisabb, közelebb is van, hivatalos bejelentett munka, havi nettó kb. 1200juróért, szobalányként, úgy hogy kaja, szállás van, arra nem kell költeni. Vazzze, mikor lehet indulni?! Mert már itt sem vagyok. Kell írni jelentkezős levelet, meg az eu-passomat németesíteni, (ezekre majd felkérem a németeseket, rettegjetek), aztán tel. beszélgetés, ha nagyon nagy szerencsém van, még az sem. (Jah, és autóval mennek majd ki, csak be kell ülni hozzájuk.) Lendületből szóltam M. barátnőmnek is, a lóvé neki is nagyon kellen, és arra a helyre vágyik sok-sok éve. Hát itt a lehetőség. Csak nyelvtanulós könyveket, cd-ket, dvd-ket kellene szerezni, mert órákra, tanárhoz járni sajnos nincs pénz. Nem hiszem, hogy több ilyen lehetőséget fog még elém sodorni az élet, most vagy soha.
Káoszkapitány na, az én vagyok, tudom. Ez a melóhelyi fizetéses huzavona kivitt az észből rendesen, és ez csak most tűnik fel. Éreztem én, hogy ki kellene tombolni magam, hogy a kiírás már kevés, főleg, hogy nem tudtam a meló miatt rögtön kiírni, hanem csak szépen "dédelgettem" magamban a dolgokat. Tessék, itt van, beérett. Részletek később.
Doktoréknál is jártam. De jól megszívtam. Az eddigi 1 doki helyett (a professzor úr) járhatok 3 különbözőhöz. Csak hogy egyszerű legyen az élet. Jah és csak nem úszom meg, elküldtek laborba, tesztoszteront nézetni.
Sokkot kaptam, vazze... de ez már a 7végén volt. Közbeszúrnám, hogy sosem gondoltam, hogy ennyi segítőkész ember van körülöttem, csak nem ott, ahol én gondolnám, vagy várnám. (és ez azért szégyen, szerintem nem nekem, nekik) Szóval volt bevásárlás, tömeges bevásárlóközpontban, amit én nem nagyon bírtam. (közben motelostól telefon, hogy ő most ráér, és menjek már be hozzá, de már a hangján hallottam, hogy piás, mondom felejtős, hogy én menjek, főleg most, kis beszélgetés, aztán akkor ő majd keres hétfőn este -hát nem keresett, mondjuk nemis bánom-) Aztán otthon főzés, evés, beszélgetés, és sokkot kaptam vazze. Augusztusig. A családi csomagból. Ebből 6 az 24óra alatt volt. Hát megyek a rekordok könyvéhez minnyá, de hogy sose ismétlem meg az is tuti. Életemben nem voltam még enniyra fáradt, nyúzott, stb. mint utána. Nincs nekem ehhez se kondim, se szervi hátterem. Azért voltak közben séták, beszélgetések, élmények is, a gépem is megszerelődött, meg a hűtőm sem zörög. (bár most kezdi épp, de most már tudom a megoldást -a jól oldalbarúgomon kívül is- rá)
Apa, kezdődik. Vasárnap du. szülőknél voltam, pihegtem, mint a mosott xar. 6-7évem hív. Hogy akkor most nemis vagyok kíváncsi rá, meg mi is van. A sírba tud vinni. Mert, hogy nem kerestem egész 7végén. (jobb dolgom volt, sorry, ha nagyon akar, megtalált volna) Lebuszoztam anyuéktól haza az albérletbe, újabb telefon, hogy akkor este találkozunk? Mondom fáradt vagyok, nyűgös vagyok, f.szom kivan. De akkor is. Akkor gyere el értem, vigyél el sétálni aztán hagyj aludni, Oké, jön. (igazából nem kellett volna, így utólag) Jött, elvitt. Táska lerak nála, séta a környéken. Vacsora. Közben öli a lelkemet. Hogy legalább egy kicsit szeressem. Mondom szeretlek, de nem úgy. De hogy én hiába várom ám a szerelmet, mert olyan nincs, és becsüljem meg őt (akivel már 3!éve szakítottunk), és akkor rminden rendben lesz. És hasonló okosságok. Miközben én iszonyat fáradt és kiszívott és nyűgös és stb. vagyok. Aztán nem jutott el odáig, hogy bepróbálkozzon, mert kaptam egy olyan pánikrohamot, hogy öröm volt nézni. Remegtem, de mindenem, csak feszültek az izmaim, görcsölt még az állkapcsom is, vert a víz, gyomromból induló rosszérzés, kész vagyok. Mondom neki, hogy xarul vagyok, nem kicsit, vigyen fel anyuékhoz, vagy haza, de hagyjon békén, ha segíteni nem tud. (miközben azt sem tudtam, hogy épp mi fog velem történni) Tébláboltam, ittam a vizet, kattogott az agyam, szájszárazság, 3percenként wc, veseműködés kokszon, mivel jól be is paráztam tőle, ezért még hasmenés is. És közben enm szűnik a rosszullét. Nem tudok mitcsinálni, egy fél bogyó a szájba. Lassan enyhül. És nem érti. Nem hajlandó felfogni, vagy elfogadni, hogy mi történik velem, és ezzel mégjobban kivisz az észből, mert azt érzem, hogy nem számíthatok rá, és ilyenkor nálam ez a legfontosabb. Menjünk aludni. Jha, majd ha tudok, vigyél fel anyuékhoz. De itt vagyok veled, szeress egy kicsit és akkor minden rendben lesz. (grrrrr) Nehezen elalvás, éjjel kiszáradásra ébredés, szerencsére visszaalvás, reggel dokihoz elvitt még, labor beutalóért.
Aztán mentem be melózni. Ott sem voltam a toppon. napközben még 2remegős esemény, másnap kell menni laborba, lehet emiatt vagyok ennyire parás, pánikos hülye? (ld.: itt) Mindegy, nyomni kell, meló ezerrel, este fél7ig. És nem értem a végére. Keddtől már szabin lennék. Estére menjek-e fel szülőkhöz, vagy bírni fogom egyedül? Kipróbáljuk. Végülis ment. Volt csetelés, tudom, hogy mennyit számított annak, aki akkor írt rám. Nagy nehezen elalvás. Reggel parás készülődés, mumuson átesés. Apukámmal séta. Végülis melóhelyre, ráérek, M. barátnőm csak du. érkezik, akkor segítsek már a többieknek. Elköszönés előtt egy levél átadása. :-S Újabb végrehajtás. És ezzel csak az újabb szöget verem a koporsójukba. Látom rajtuk, hogy egyre xarabbul vannak ettől az egésztől, ami körülöttem, miattam zajlik. Ha összejönne ez a külföld talán kicsit megnyugodnának, de ezt soha nem fogom tudni viszacsinálni már. A sok aggódást, idegeskedést, az újabb szívproblémákat, a nyúzott arcukat. Így is kijutott nekik, miért én büntetem még őket?! Munkában Z.től a kérdés, mit is keresel te itt? Tul.képpen jogosan. Mert akinek én most segítettem azzal, hogy naprakészre hoztam a dolgokat, a 2hetes szabadsága alatt tojt ránk, mikor mi 7végéztünk, meg éjszakáztunk is. Muszáj nekem telepiterézanyának lennem?!
Free. Vagyis csak rövid ideig, de szabadságon. M. barátnőm du. érkezett, lecuccolás, beszélgetés, este kötelező koncertre kimenés. (Buena Vista Social Club) Ekkora tömeget én még a városban koncerten nem láttam, hihetetlen amit nyomtak az öregek! Csak a széléről figyeltük, mert én nem vagyok képben, feszültség de érezhetően, az izmaimban is. Vége előtt leléptünk, de elkapott ott is a remegés-pánik. Mi a f.sz van már megint velem?! Hazaséta, nagy nehezen alvás. Tegnap városban szaladgálás, intézkedés, pl. népügyvédjénél, megtudni mik is a lehetőségeim, M.nek cipőnézés, jövés-menés, aztán sietés mert az anyukámnak születésnapja van. Fel hozzájuk. Ünneplés. Jah, sütés helyett én hűtőttem sütit. Beszélgetés, jól ellevés. Esti busszal vissza a városba. Hát ez már nem ment simán... :-( tököm kivan magammal. Közben tudasult magamban, hogy én így nem tudom bevállalni a 7végi uatzást, bulizást, visszautazást, sajnos, Telefonok. Hazajutás. M. barátnőzött, este egyedül itthon, molyolás, csetelés. Folyt. legközelebb. Mára elég lesz. :-)
